English Magyarul
Te vagy a(z)
67680.
látogatónk

Diákdalok

Himnuszok
Bányász himnusz

Szerencse fel! Szerencse le!
Ilyen a bányász élete.
Váratlan vész rohanja meg,
mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én,
bányász kislányt óhajtok én.
Bányász kislányt óhajt szívem,
ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük,
Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük!
S te kisleány ne bánkódjál bányászként halni szép halál!
Egekbe szállani fel, fel!
Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!

A dallam első részét Szerdahelyi József és Vachot Imre "A bányarém" című regényes daljátékából (1855) vették át, második része pedig a Felső-Sziléziában a XIX sz. eleje óta ismert "Schon wieder tönt wom Thurme Schachte herr..." ún. tarnowitzi bányászdal dallama.
Első írott nyomát (a teljes Vachot-féle magyar szöveget) már egy 1853-as selmeci emlékkönyvben olvashatjuk, de mai formájában először csak 1905-ben Tassonyi Ernő könyvében (Aki a párját keresi) találjuk meg.

Erdész himnusz

Erdész vagyok, csendes tanyám erdő mélyében áll,
hová csak farkas és madár, szelíd kis őz talál.
Feledve rég a külvilág, csendes az életem
és mégis megsebzé szívem az égő szerelem,
és mégis megsebzé szívem az égő szerelem.

Szöveg: J. Schorber1826.
Fordítás: 1900 előtt
Selmecbánya 1870.
A dal valószínüleg erdélyi származású.

Kohász himnusz

E roppant széles világon, amerre csak eljut a hír,
rityeg rotyog a kohó, izzanak az ércek
a kohászok munkájától zengenek a bércek.
Zúzzad az ércet nemesítsd a fémet,
kell ez a honnak te derék kohász!
Fel a kohóra! Ércet bele!
Fel a pöröllyel! Sújts le vele!
Zúzzad az ércet nemesítsd a fémet,
kell ez a honnak te derék kohász!

Ebben a formájában csak magyarul és 1933 után ismert. Két német kohászdal fordításából szerkesztette össze Kuzsinszky László. Az eredeti dalok: "Es ist Dörflein so klein" (Selmec 1870) és a "Scmiede das Eisen" (Sopron 1921)
A 3-4. sor éneklése közben és ezek ismétlésekor szokás az üvegeket negyed, vagy fél ütemre kocogtatni, ami kedvesen idézi a kalapácsütések zaját.

Gépész himnusz

(dunaújvárosi)

Nap néz le ránk, felhőtlen tiszta ég,
diplomát szerezni gyere, jöjj közénk.
Városunk valamennyi ablakfénye int,
sok, sok, sok, sok, sok, sok szempár titkon ránk tekint.
Feledd a bút mit a sors szeszélye nyújt,
minden gépész vidám dalra gyújt.
Gépésznek a fegyvere egyedül az ész,
ördögűző eszköze csak a logarléc,
hű társa csak egy lehet a kolleginája,
hogyha pedig nincs neki, úgy vessen magára!

Dallam: Vujicsics Tihamér

Szervező himnusz

Még halljuk a gépterem zaját,
diákok felszálló sóhaját.
Barátot találunk, szerelmet,
sok szorgos napot és ünnepet.
Gyorsan elszállt három év,
a tudás már mind miénk,
szívvel és órával mérve időt,
modellt alkotnak a szervezők.

Írta : Szabóki Zoltán 1983.

Műszaki tanár himnusz

Jó barátom, ha majd tanár leszel,
öreg iskoládról ne feledkezz el.
Sok nehéz kérdés majd válaszra vár,
milyen lesz az életed, ha nem vagy már diák?
Vivát sok hű cimborám! Vivát kedves iskolám!
Vivát sok hű cimborám! Vivát kedves iskolám!

Szerzők: 1974-ben valétáló évfolyam

Faiparos himnusz

A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
de két karunktól újra él tovább, tovább, tovább
Míg eldalolja szép dalod, formálja értelem,
Hogy feldíszítse otthonod, és támaszod legyen.

A fát kidönti két karunk, zokogva hal sok ág,
de két karunktól újra él tovább, tovább, tovább
A bölcsőtől már elkísér az egész élten át,
s ha munkád egyszer véget ér, a sírba véle szállsz.

Dallam és szöveg: Winkler András 1971.
Néhány korábbi próbálkozás után ez a dal vált a faipari mérnökhallgatók legünnepélyesebb dalává.

Geodéta himnusz

Geodéta, geodéta! Tiéd a jövő!
Geodéta, geodéta! Rohan az idő!
Mérd fel életed súlyát; feledd a tegnapok búját!
Indulj előre hát! Indulj előre hát!
Valahol tenéked nyílik egy kis virág;
letéped, elhervad az örök ifjúság.
Vigyázz! Vigyázz! Vigyázz!
Geodéta, geodéta! Rohan az idő!
Geodéta, geodéta! Tiéd a jövő!


Flandorffer utca

Lakom az Flandorffer utca húsz,
van nékem poncihter haus.
Van nékem szőlőm is, van nékem borom is.
Van nékem sok minden franc. Tyuhéjj!

Van nekem Trézsi az nagyfejű,
Lakik az szemközti haus;
Amikor kinéz asz ablakon, 'sz ablakon,
Nem látszik tőle az haus. Tyuhéjj!

Kettesben ültünk a kispadon,
Kigomboltam az nadrág,
Mikor elővettem umstatta, umstatta,
Ő elsikoltá magát. Tyuhéjj!

Kettesben mentünk a szőlőbe,
Betértünk egy jó Schankhaus.
Borba énekeltem bánatom, bánatom:
Nagy ökör vagy Tóbiás! Tyuhéjj!

Éjjel, ha részegen megjövök,
Megverem ablakimat;
Kérdi az asszonykám: "Ki fan kint? Ki fan kint?"
Felelém: "Részeg urad." Tyuhéjj!

Reggel, ha megjön az mutterom,
Kérdezi, hol a fia?
Akkor én elkezdek mókázni, rókázni.
S kitör az patália. Tyuhéjj!

Sopron 1931.
Több változattal ismert. Az első változat harmadik (itt ötödik) strófáját tíz nyelvre lefordították.

Sza- sza- szakestélyt

Sza- sza- szakestélyt
tartunk ma vidám diákok,
csináljunk estélyt,
csak fújjátok,
Edite bibite collegiales,
posmulta saeculla pocula nulla.

A tanár urak
Nem tartnak ma előadást;
Kezdjük hát gyorsan
Meg az ivást.
Edite bibite collegiales,
posmulta saeculla pocula nulla.

Szöveg: C. W. Kindleben 1781.
Dallam: 1818 előttről
Fordító: 1931 előtt
Selmec 1853. A szakestélyt bevezető, közismert dal. Míg a Cantus Praeses énekli, a résztvevők a helyükre ülnek, és egyre többen kapcsolódnak be. Ezt követi a "Nincs még nékünk elnökünk..." kezdetű dal.

Dal az Elnökhöz

Cimbora, most rád köszöntjük a legelső poharat!
A barátság éljen köztünk, míg a halál elragad!
Ha téged visz el, én temetlek el; ha engem visz el, temess majd te el!
Cimbora, most rád köszöntjük valamennyi poharat!
S ha majd rád hant borul mi hű utódodul véssük sírkövedre fel:
Mit itt borít a rög, a barátság szent, s örök!
Mit itt borít a rög, a barátság szent, s örök!

Fordító: Palmer Kálmán 1931.
Selmecbánya 1870.
Valószínűleg selmeci eredetű, régi diákdal. Mint ezek között a legfontosabb, 1831-ig a nótáskönyvek első dala volt. A dal az elnököt közfelkiáltással megválasztó "Vivat!" után automatikusan következik (melyet a Cantus énekel a Praeses tiszteletére) és a legelső pohár valójában csak az első hivatalos pohár.

Praeses dala

Fiúk! Ha majd remeg kezemben e dús nedűvel telt pohár,
S a vén kaszás ágyam fejénél már végórámra vár.
Ne féljetek elrendelém már rég, a tort, mit értem tartsatok!
S ha elmennék is én közületek; mulassatok, vígadjatok!
S ha elmennék is én közületek; mulassatok, ne sírjatok!

Sopron 1921.
Eredetét nem ismerjük.
Szakestélyeken a " Cimbora ma rád köszöntjük" című dalt követő eks után a szakestély leül, az elnök állva, vagy nevében a Cantus Praeses szokta énekelni viszonzásképpen.

Vendégköszöntő

Mind éljenek soká, mind éljenek soká, kedves vendégeink!
Az ördög vigye el, az ördög vigye el mind az elleneink!
Mind ki vendég itt közöttünk, e pohárral rá köszöntünk.
Ház népével együtt éljen soká!
Mind ki vendég itt közöttünk, e pohárral rá köszöntünk.
Ház népével együtt éljen soká!

Fordítás: 1931 előtt
Selmecbánya 1860.
A szakestélyek vendégeit elmaradhatatlanul üdvözlő dal. Dallama a Balekkeresztelőével rokon.

Krampampuli

Krampampuli, mi így nevezzük
az itókát, mely jól bevált.
Mi kipróbált szernek ismerjük,
ha bárkit bú vagy bánat bánt.
Mint altató vagy reggeli,
jó egy pohár krampampuli,
krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Ha fejem fáj, ha görcsök rántnak
Vagy ha az étvágy elhagyott,
Ha néha gonosz szelek bántnak,
Ha tüdőm katarrust kapott,
Bajomat mind feledteti
Egy pohárka krampampuli.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Ah! ha sok szülő megtudná
Az ifjú úr víg életét,
A pénzt mit küld máshová dugná,
S pirosra sírná a szemit
Mit bántja az a víg ifit,
Csak ihasson krampampulit.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Ha egykor házasságra lépnék,
Egy jó erkölcsű lánykával,
Én nagy ebédet nem rendelnék,
Én megelégszem mátkámmal;
Kávé helyett, mely nem hevít,
Ha ad csésze krampampulit.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Sajnálnom kell a sok bolondot
Ki nem szeret s bort nem iszik,
Szamár marad, bár bölcset mondott
S mások angyalnak hiszik.
Sok állat a vizet nyeli
És azt hiszi krampampuli.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Ne szidjad a krampampulistát
Ő isteni adományt szed,
Ne kövesd soha Vági Pistát,
Ki isteni italt megvet.
Igyék -liqour ammonicit-
De ne hagyd a krampampulit.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

A szállodába, ha betérek,
Akárcsak egy nagy gavallér,
Ebédet, vacsorát nem kérek,
Csak nyúlok dugóhúzóér`;
A sógor fújhat tantarit,
Én meg iszom krampampulit!
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Nagy úrnak, ha születtem volna,
Mint császár Maximilián,
S egy érdemérem nekem szólna,
Én e jelszót választanám:
"Toujours fidele et sans souci,
C`est l`ordre du Crampampuli."
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Hogyha egy váltóm künn rekedne,
Ha félbehagynám a kártyát,
Ha kis babám már nem szeretne,
Ha gyászjelentést adnak át.
Nagy bánatomban felvidít,
Ha iszom egy krampampulit.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Becsületért, ha síkra szállok,
Ha penge csillog kezemben,
Diák üdvéért, ha kiállok,
És jóbarát van mellettem;
Azt mondom csak: "Mon cher ami.
Hol az a korty krampampuli?"
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Ha indexem is elkártyáztam,
Ingem, cipőm s ruhám kopott,
Ha UV-m újra elpuskáztam
S babámról hallom, hogy kokott...
Nagy bánatomban felvidít,
Ha iszom egy krampampulit.
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

Krampampulit fogok én inni
Ha minden minden más vágy sírba száll,
Ha a halál el készül vinni,
Ha lelkem testemtől megvál`
Vele iszom, míg leterít,
Az utolsó krampampulit!
Krampam-pim-pampuli. Krampampuli.

 Szöveg: C. J. Wedekind 1745.
Fordító: Hantos Ernő 1931.
Selmecbánya 1847.
A szakestély fénypontját jelentő krampampuli felszolgálása során énekelt dal.

Ballag már a vén diák

Ballag már a vén diák tovább, tovább.
Isten veletek cimborák tovább, tovább.
Ez út hazánkba vissza visz,
filiszter leszek magam is.
Tovább, tovább, tovább!
Fel búcsú csókra cimborák.

De mielőtt még elmegyünk - tovább.
Egy szent fogadalmat még teszünk - tovább.
Ha Selmec hív mi ott leszünk
Érette vesszen életünk.
Tovább, tovább, tovább!
Fel búcsú csókra cimborák.

Ballag már a vén diák - tovább
Keresve szebb és jobb hazát - tovább.
Ez út hazámba nem vezet
Nagy Magyarország elveszett!
Tovább, tovább, tovább
Hazátlan lett a vén diák!

A második versszak: G. Schwab 1814.
Fordító: Csengey Gusztáv 1866.
Harmadik versszak: Trianon után
Selmecbánya 1859.
Az Akadémia 1888. évi tablóján már olvasható. Több fordítása ismert.
Magyarországi iskolákban Selmecről terjedt el s vált a ballagások dalává.

Gaudeamus...

Szóló:
Tegnap este leverten iddogáltam csendben.
Aznap délben úgy hiszem, bal lábammal keltem.
Egyszerre csak fülembe diák hangok csengtek,
s fölhangzott a közelben egy víg diák ének:

Kar:
Gaudeamus igitur juvenes dum sumus
Gaudeamus igitur juvenes dum sumus
Post jucundam juventutem, post molestam senectutem.
Nos habebit humus, Nos habebit humus.

Szóló:
Felvonul egy víg sereg, mind főiskolások.
Kar a karban bányászok, erdészek s kohászok.
Pelyhes arcú ifjú had, karcsú gyertya szálak,
arcuk üde vérpiros; erőteljes vállak:

Kar:
Vivat Academia! Vivat professores!
Vivat Academia! Vivat professores!
Vivat membrum  quodlibet, Vivat membra quaelibet!
Semper sint in flore! Semper sint in flore!

A szóló szövege: R. Baunbach 1888 előtt
Fordító: Hantos Ernő 1931.
A szóló "Gestern sass ich..." Selmecbánya 1911.
A kar "Gaudeamus..." Selmecbánya 1870.
A Gaudeamus szövegének egyes részletei már a XII. században is ismertek voltak. A két dalt a bécsi diákok már 1880 körül együtt énekelték. Ez a nóta a szakestélyek végén és a valétáláson is általános.

Szakestély végére

1.
||:De most már búcsúzunk
jó volt, jó volt borunk...:||
Burgundit szürcsöl a király,
kit véle a legszebb lány kínál,
S az sem esik neki jobban, sem jobban!

2.
||:Fizettünk emberül,
Ajtóra nem kerül...:||
Krétával húzott új vonás,
Nevek s utána a tartozás
Bátran visszatérhet még a vendég!

3.
||:Ki sörrel van tele,
Daloljon kedvire!:||
A szakestélynek vége már,
S lump firmák hada arra vár,
Hogy osztozzon az itt maradt itókán.

4.
||:Álljunk most már odább,
Az éjt daloltuk át.:||
Utat mutat a holdvilág,
Jó éjt hát kedves cimborák.
Búcsúzóul szóljon egy Tóbiás!

Fordító: Révai Károly 1912.
A másik fordítás:

3.
||:Ki felhajtá borát
S elzengte víg dalát:||
Békén, időre megy haza.
Parancs a jó erkölcs szava,
Bátran visszajöhet még a vendég.

4.
||:Jó éjt hát cimborák!
Virraszt a holdvilág.:||
S ha nem virraszt, ha alszik is
Utat, kaput látunk így is,
S otthon lefekszünk szépen békében!

Fordító: Palmer Kálmán 1931.
Dallam: Francz Schneider
Szöveg: J. P. Hebel 1806.
Selmecbánya 1820.
Egyik legrégebbi dalunk, a szakestélyek záró dala volt régen, míg ma a hivatalos rész bezárása utáni mulatozás elsődala szokott lenni.

Szerencse fel! A tárna vár

Szerencse fel! A tárna vár. Szerencse fel! A tárna vár.
A bányász mécsét éjszaka, a bányász mécsét éjszaka
meggyújtá már, meggyújtá már.

Viszi magával a lámpást, viszi magával a lámpást,
Hadd lássa pajtását éjszaka, hadd lássa pajtását éjszaka,
S az itókát, s az érc falát.

Bányász népség derék egy had, bányász népség derék egy had,
Ha kell farbőrt hordhat éjszaka, ha kell farbőrt hordhat éjszaka,
És húst ehet, és bort ihat.

Ezüstöt, aranyat vájkál. Ezüstöt, aranyat vájkál.
És ha barna lány akad éjszaka, és ha barna lány akad éjszaka,
Az hű marad, az hű marad.

Isten véled szép kedvesem, Isten véled szép kedvesem,
Rád sötét tárnában lenn, éjszaka, rád sötét tárnában lenn, éjszaka
Emlékezem, emlékezem.

S ha felszállok kis csillémmel, s  ha felszállok kis csillémmel,
Zengjük el kettesével éjszaka zengjük el kettesével éjszaka:
"Szerencse fel! Szerencse fel!"

Magyar honban akad oly táj, magyar honban akad oly táj,
Hol tűzről pattant a lány éjszaka, hol tűzről pattant a lány éjszaka.
S a muskotály, s a muskotály.

A muskotály kitűnő bor, a muskotály kitűnő bor.
Lányka vére ettől forr éjszaka, lányka vére ettől forr éjszaka,
Így víg s botor, így víg s botor.

E szép nótát ki írhatta? E szép nótát ki írhatta?
Két részeg vén firma éjszaka, két részeg vén firma éjszaka,
Az csinálta! Az csinálta!

Igyunk az egészségükre, igyunk az egészségükre,
Hogy ne legyen soha éjszaka, hogy ne legyen soha éjszaka
A szívünkben, a lelkünkben.